Els emlékeim 1848-ba nyúlnak vissza. A magyar szabadságharc mozgalmaiban kezddnek, amikor négyéves voltam, és természetesen semmit sem értettem az egészbl. Csak a csatazajra emlékszem homályosan, amely Miskolc körül tombolt. Ebben a városban laktak szüleim, amely hol az ellenség kezébe került, hol a magyarok birtokába vándorolt. Apám - hogy is mondjam csak? - sóhivatalnok volt, vagyis sóbeszerz, biztosan már nem is tudom. Csak azt tudom, hogy éjjel-nappal rszem sétált le meg fel a házunk eltt, mert apám állami pénztárt kezelt. Idsebb bátyám, aki akkor tízesztends volt, azután is sokat mesélt körülményeinkrl, de világosan sohasem ismertem ki magamat. Arra emlékszem jól, hogy mikor elször terjedt el a híre az oroszok miskolci bevonulásának, az összes családapák biztonságba akarták helyezni hozzátartozóikat. Apám is elküldött minket, anyámat és az összes gyerekeket, a Mátra hegységbe, amely talán a legszebb vidék egész Magyarországon." Emlékirat, naplótöredékek és a feleségéhez írt levelek egy kötetben. A különleges összeállítás elször jelenik meg így: Munkácsy franciául írta meg emlékeit, naplója a Pesti Napló hasábjain látott napvilágot 1894 májusában, feleségéhez írt levelei pedig az 1870-es évektl valók. E triptichon szerkezet felrajzolja Munkácsy életét, miközben egy kusza keletkezéstörténetre is rávilágít: a francia nyelv memoár szövegét elször Munkácsy titkára, Malonyay Dezs juttatta el a Pesti Naplónak, amelyik harminc fejezetben adta közre az írást, úgy, mintha maga a Mvész írta volna meg a napilapnak. Pár év múlva az eredetit leközli a Revue de Paris, majd 1897-ben megjelenik az Emlékirat francia kiadása. Aztán a német, végül két évtized múltán, 1921-ben magyarul is. Közben Malonyay megírja a nagy Munkácsy monográfiáját, amelyben szintén Munkácsy-sorok, naplórészletek szerepelnek. Hol akkor az igazság, tehetjük fel a kérdést? A válasz egyszer: A jelen kötetben, amelyik tartalmazza mindkét szövegváltozatot, amit talán nem túlzás valóban Emlékiratnak titulálni.