Európa 20. századi kultúrtörténetének kevés ellentmondásosabb alakja van, mint Alma Mahler-Werfel (1879-1964). Jelents mvészek hosszú sorának volt szerelme és múzsája: festk, írók, építészek, zeneszerzk keresték a kegyeit. A korszak három kimagasló szellemének volt a felesége: elsként a zeneszerz Gustav Mahlernek, majd a Bauhaust megalapító Walter Gropiusnak, s végül a világhír írónak, Franz Werfelnek. Az érte rajongó férfiak csodálták, ahogy saját mvészi ambícióit feláldozta éppen aktuális társának karrierje érdekében, míg mások szinte gylölettel viseltettek iránta: vakbuzgó és elvtelen törtetnek tartották.
Hogy valójában ki is volt Alma? Bár magyarul is hozzáférhet önéletrajzából - melyben Alma a tények jó részét tudatosan elferdíti - sok minden kiolvasható, a történész Oliver Hilmes munkája az els, amely a maga összetettségében állítja elénk e nem mindennapi személyiséget. Hilmes eddig publikálatlan forrásokra és hatalmas kutatómunkára építve vázolja fel Alma páratlan életútját, s egyúttal a 20. század els felének európai kultúrtörténetérl, illetve az antiszemitizmus rohamos térnyerésérl is gazdag leírást nyújt. Hilmes elbeszélése a náci hatalomátvételt követ számzetés éveit is tárgyalja, a kor emigráns társadalmának mködési mechanizmusaiba is bepillantást engedve.
A 2004-ben német nyelven megjelent kötet rendkívül alapos történettudományi munka, amelynek szerzje ugyanakkor az újságírók eleganciájával forgatja a tollát, és gyakran merít a korszak anekdotáiból is. A fekete özvegy a legkülönbözbb mvészeti ágak iránt érdekld olvasók számára segíthet a régi századel szellemi világának megismerésében, miközben a nagypolitika alakulását is képes új fénytörésben, alulnézetbl bemutatni.