Valahol Kelet-Európában 1939 szén, a második világháború els heteiben egy kisfiút egy távoli falu rejtekébe küldenek a szülei. A nevelanya hamarosan meghal, a sötét hajú, kreol br fiú akit a babonás hiedelmek között él és a náciktól meg a szovjetektl egyaránt retteg falusi emberek zsidónak vagy cigánynak néznek az elkövetkez négy esztendben faluról falura kóborolva az emberi kegyetlenség számtalan formájának lesz elszenvedje vagy tanúja. Kosinki hol nyers realizmussal, hol borzongató és a borzalmakat mintegy tagadó költi szépséggel írja le az egyre sorjázó bestiális kínzásokat, s ahogy a könyv egyre szürreálisabb módon tobzódik a kegyetlenségben, azt érezzük, ez a történet mitikus jelentségvé n, olyan írói látomássá, amely a XX. század és kiváltképp a második világháború tapasztalatainak birtokában az ember lecsupaszított énjét kutatja a történelem tomboló embertelenségében.