Amikor a háború utáni években mindenfelé hangos viták folytak az új mvészetrl, amikor mindenütt azt hangoztatták, hogy a mvészet mai formájában nem fejezi ki többé ennek a nemzedéknek érzéseit és gondolatvilágát, egyszerre elttünk állott a zseniális kamasznak, a filmnek, legeredetibb produktuma: a burleszk.
A színpadi dráma válságban van. Lehetetlen utakon tévelyeg s szinte beteges irtózattal fordul el a mától. Miért nincsen a mának drámája? Schöpflin Aladár a Pesti Napló egy régebbi számába írt mélyenjáró tanulmányában foglalkozik ezzel a kérdéssel. Szerinte a ma drámája azért nem fejldhetett ki, mert a mai emberiség egyrészt nem egységes, külön-külön utakon bolyongó individuumokká bomlott, másrészt mert a mai ember nem mer önön lelkébe nézni, holott a dráma csak egységes szellembl fakadhat és mindenkiben többé- kevésbé meglév érzéseket tárhat fel.
És mégis, a világ mai káoszában, széthullásában, kifejldik egy egészen új drámai mfaj, mely elterjeszti és népszersíti a cirkuszi bohócok mókáit, de amíg a cirkusz liszteskép clownjának ugrándozása és vicceldése a legtöbb embert hidegen hagyta, a burleszk sohasem, tapasztalt sikereket ért el a földgömb minden részén.
Mint minden mvészet, úgy a burleszk kifejldésébl és fleg napjaink Tényleg, sikereibl is jogosan következtethetünk arra, hogy az napjaink lelki világának egyik megnyilvánulási formája.