A kapus félelme tizenegyesnél (1970) Handke korai, egyik legismertebb írása: bnügyi elbeszélés. A történet egyszer, és a m szempontjából voltaképpen másodlagos: Josef Bloch, egykori híres futballkapus és szerel egy szi pénteki napon felmond a munkahelyén, egy építkezésen, miután úgy hiszi, elbocsátották. A hétvégén végigcsatangol Bécsen, ismeretséget köt egy mozipénztárosnvel, Gerdával, akit els közösen eltöltött éjszakájuk után látszólag minden különösebb indíték nélkül megfojt. Ezután felkeresi egy korábbi ismersét, Herthát, aki vendégfogadót bérel egy elhagyatott kis községben. Elmegy egy futballmérkzésre, ahol egy ismeretlennel beszédbe elegyedik, elmondja neki, milyen kilátástalan a kapus helyzete tizenegyesnél. Az elbeszélés azzal fejezdik be, hogy a csatár a mozdulatlanul várakozó kapus keze közé lövi a labdát.
A tizenegyesrúgás az igazság pillanata lenne? Csak az a kapus védheti ki a tizenegyest, aki tökéletes nyugalommal várja a lövést?
A klasszikus bnügyi írások és a realista próza nyomdokait követ leírás mögött Josef Bloch története egy, a szokványos és normális" társadalmi életbl kihullott, identitását vesztett, pszichózisban szenved ember válságának lélekrajza, amit leginkább Bloch viszonya a nyelvhez nyelvi válsága fejez ki. Az elbeszélés egyes szám harmadik személyben távolságtartással tudósít az eseményekrl és Bloch állapotáról, mégis mindig Bloch perspektívájából. Blochot észlelései többnyire megzavarják, ilyenkor igyekszik megmagyarázni, értelmezni cselekedeteit, reakcióit.