Szerb Antal nem az "egyetemes irodalom", hanem a goethei értelmezés világirodalom torténetét dolgozta fel nagyszabású munkájában. Az átfogó nagymonográfia tizenkét fejezete nagyjából az idrendet koveti: az els fejezet az antik gorogség irodalmát mutatja be, a továbbiakban a rómaiakéval, a Szentírással, a keresztény ókorral, Bizánc és az iszlám, a kozépkor, a reneszánsz, a barokk, a felvilágosodás, a romantika, a 19. századi realizmus és a századforduló irodalmával foglalkozik. Az utolsó rész a két világháború kozotti modern torekvések foltérképezése. Szerb Antal a jelenségek torténetfilozófiai rendezésére Spengler világfolfogását alkalmazza, ugyanakkor irodalomszociológiai és esztétikai-stilisztikai értelmezésekre is vállalkozik, mikozben egyensúlyban tartja a tudós tényfoltárást az esszéisztikus ábrázolásmóddal, a rácsodálkozó folismerésekkel, a didaktikus vagy épp zsurnalisztikus kozléssel. Néhány megállapítását, konyve egy-egy részletét túlhaladta az id, maradandó érdeme viszont, hogy aligha írnak jobb konyvet, amely alkalmasabb lenne az olvasás szenvedélyének folkeltésére és tudatos mederben tartására. (Legeza Ilona)