Apocalyptum

Az emberiség talán utolsó novembere, a pokol a Földet járja. Letnt civilizáció kietlen országútján pontos koordinátákhoz száguldunk, mégis ismeretlen cél felé. A városon kívül nem látni lelküktl megfosztottakat, mintha a fagyott csend nem is az invázió eredménye lenne. Ki ül a jobb vállamtól alig húsz centire? Azt hittem, hogy jól ismerem, de már nem is tudom, ki vagy egyáltalán mi . Ketten maradtunk. Lagúnakék tekintete szinte hipnotizál engem, de vajon bízhatok benne? Vagy késbb az életemre fog törni az, ami talán benne rejtzik? Fáradt vagyok, egy ideje a megszaggatott izmok fájdalma sem akar múlni. De kijutottunk, a fájdalom pedig jó. Szüntelenül jelzi a csodát, hogy a történtek ellenére még élek. Túl sokat láttam, már így is jóval többet, mint amennyit emberi elme kezelni tudna. Emberi elme? Egyáltalán birtokában vagyok a tápláléklánc eddigi csúcsának vélt faj ismérveinek? Ki vagyok, és mit akarnak tlem az egyre srbb villámcsapásokként lesújtó látomások? A földfelszínrl újabb fénycsóva süvít nyílegyenesen a nyugati horizont felhs égboltja felé. Sötét vadásza szorosan a nyomában, utunk épp arra vezet. Utazótársam csre rántotta félautomatára kattintott fegyverét, szavak nélkül közli, hogy nincs id a csapongó gondolatokra, sürgetbb feladatunk van. Most nem számít más, csak az adrenalinnal felft következ percek, csakis a közvetlen túlélés.

Az Apocalyptum-sorozat els kötete egy fiatal férfiról szól, aki szürke hétköznapjait éli, mígnem egyik reggel arra ébred, hogy az emberiség jelents része eltnt. Az új és kegyetlen világban segítségére siet ismers idegen ráébreszti, többre hivatott, mint azt valaha is gondolta volna.

Dettagli