Ralph Valdo Emerson ünnepelt szónok és igen sikeres szerz volt majd' százötven évvel ezeltt. Ám ez éles kontrasztban áll azzal, hogy mennyire nehéz olvasni, ahogy azt magyar fordítója, Szász Károly is megjegyzi: A magyar olvasó a nagy amerikai e mvét olvasva, sokszor meg fog akadni rajta. Itt-ott nehéznek, talán emészthetetlennek fogja találni s azt kérdezi magától: mit akar, hová czéloz s mire vezet ez vagy amaz okoskodás? Némelyike talán bele is fárad s abbahagyja az olvasást, a mindig magába bonyolódó s tömkelegbe vezet szöveget; de ha nem veszti el türelmét s egy-egy hosszú periódus, vagy két-három oldalra terjed okoskodás s fejtegetés végére jut, világos lesz eltte: hova czélzott az író s a kúszáltnak látszott fonal szépen kifejldik s lebonyolódik eltte. St, hajlandó lesz visszatérni az olvasottra s jobban megérteni és gyönyörködni az elbb nem világos részletekben vagy tételekben, mikor már tudja, mi lesz a végok. Mikor elször olvastam Emerson e mvét, nagyon régen, még egészen fiatal koromban, még angolul kevéssé tudván, német fordításban a nehéz helyeken könnyebben átsikoltam, míg lassanként beleéltem magamat a szerz sajátlagos eszmemenetébe s különös irályába. Ennek ellenére mondjuk, javasoljuk olvasását. Nem, nem kapkodva, hanem komótosan, teljes koncentrálással, mert Emerson ezt kívánja: teljes odaadást. Ha ezt megkapja, akkor elménkben feltárja féltett kincseit, melya sorok közt elbujtatva azok számára, kik felületesen olvassák, nem adja meg magát.