Miért a múltra emlékszünk; miért nem a jövre? Mi vagyunk az idben, vagy az id létezik mibennünk? Mit jelent az valójában, hogy az id folyik"? Mi köti az idt a mi szubjektív természetünkhöz?
Az id rendje a fizikának egy olyan jelenségét tárgyalja, amely mindenkit érdekel: az idt. Az id olyan rejtély, amelyrl mindenkinek van személyes tapasztalata. A fizikusok számára is rejtély: k az id radikális átalakulásának lehettek szemtanúi Newtontól Einsteinig, a kvantummechanikáig, végül a hurok-kvantumgravitáció elméletéig, amelynek Carlo Rovelli az egyik legjelentsebb képviselje. Newton egyenleteiben mindig ott volt az id, de mára eltnt a fizika alapegyenleteibl. Múlt és jöv már nem egymás ellentettjei. A fizikának azt kell felszámolnia, amit mindenki hisz: hogy az egyetlen biztos pont a jelen.
Carlo Rovelli, miközben e rendkívüli gondolattársítások közül három példát megvizsgál, betekintést ad a fizika múltjába, s elvezet odáig, ameddig az idrl való jelen tudásunk elér: a ma még nem ismert dolgok hatalmas, az éj sötétjébe burkolózó csillagóceánjáig."
Általában úgy gondoljuk el az idt, mint valami egyszer, magától értetd dolgot; órával mérhet, és mindennek fittyet hányva, egyenletesen halad elre a múltból a jöv felé. Az id múlásával meghatározott rendben következnek egymásra a múlt, a jelen és a jöv eseményei; a múlt végérvényes, a jöv nyitott. Csakhogy bebizonyosodott: ez mind tévedés."