Azok a szomorú fiatalok

Régi adósságot törlesztett a magyar fordításirodalom, amikor a közelmúltban megjelentette Francis Scott Fitzgerald els és utolsó nagy regényét is (Az Édentl messze és Az utolsó cézár) Bart István veretes fordításában. Így Fitzgeraldnak mind az öt regénye végre magyarul is megvan.

A többi írásainak, fként az elbeszélések, novellák, színmvek magyar nyelv változataival azonban sokáig adósak maradtunk. A Fapadoskönyv Kiadó 2010ben adott ki elször Fitzgerald mveket, többek között a Benjamin Button különleges életét, elbeszéléseket, színmveket. Most hét évvel késbb a Jelenkor Kiadó is jelentkezett egy kötettel, mely Fitzgerald elveszettnek hitt írásaiból áll. Meghalnék érted a címe. Ám így is a Fitzgerald összestl még jó messze vagyunk. Míg másutt, például Oroszországban, ahol a hidegháború múltával az amerikai irodalom (és nemcsak a kegyetlen és embertelen kapitalizmust ostorozó realista amerikai irodalom", mint azeltt, a nagy Szovjetunió fénykorában) igencsak elkel helyet foglal el. És természetesen hazájában, az Amerikai Egyesült Államokban is a legnagyobbaknak kijáró tisztelet övezi Fitzgeraldot. Itt is, ott is minden könyvét, elbeszélését, levelét, mindent, amit írt, mondott és meg lehet találni, kiadták, elemzik, értékelik, kommentálják. S amit esetleg elveszettnek hittek, de mégis felbukkan, az igazi szenzáció.

A magyar olvasó leginkább Fitzgerald két fmvét, A nagy Gatsbyt és Az éj szelíd trónjánt ismeri. Igaz, a többi írásáról eddig általában úgy nyilatkozott a honi (és a külföldi kritika egy része is sokáig), hogy messze elmarad e ketttl. St mindaz, amit e két (vagy inkább csak egy: A nagy Gatsby) nagyszer regényen kívül írt mondták, állítgatták, bizonygatták , gyenge, alig van irodalmi vagy egyéb értéke. És szerzjük csak azért írta, hogy legyen pénze, minél több pénze, hogy aztán két kézzel szórhassa rült" feleségével, Zeldával közösen Amerika és Európa luxusszállóiban és tengerpartjain, és hogy legyen mibl fúri életformát folytatni. Lehet, hogy ebben van némi, vagy talán sok igazság is. Nem a mi dolgunk egy zseni életmódjáról, arról a korról, melyben élt, és amelyet általában Fitzgerald szóhasználatát követve dzsesszkorszakként definiálunk, ítéletet mondani. Megtették azt nélkülünk is a kiadók, a jó és rossz barátok, az életrajzírók, a kritikusok és sokan mások. Vagy ha úgy tetszik, az Élet, a Sors, és persze maga Fitzgerald is.

Itt megjegyezném, hogy F. Scott Fitzgerald els (Flappers and Philosophers), ill. második (The Tales of the Age of Jazz) elbeszélés kötetébl vett, korábban a Fapados és a Quattrocento kiadók gondozásában magyarul is megjelent elbeszéléseknek, véleményem szerint egyik érdekessége, hogy bennük (még) nem foszlik szerte a nagy amerikai álom. A szereplk, így vagy amúgy, megtalálják lehet, hogy csak azért, mert a kiadók happy endet kértek, követeltek a szerztl a keresett boldogságot, de természetesen sohasem a pénzben, a gazdagságban. Ez utóbbi a boldogságkeresés folyamán mindig az egyik legnagyobb ha nem a legnagyobb akadálya az amerikai álom beteljesülésének másutt (a legszemléltetbb e tekintetben az elbeszélések közül talán a Nagyobb gyémánt, mint a Ritz, és persze az öt nagyregény).

Az itt szerepl elbeszélések (ezek Fitzgerald harmadik elbeszéléskötetét adják; az eredeti cím All the Sad Young Men) zömmel már az amerikai álomkeresés hiábavalóságát, haszontalanságát mutatják, hisz már túl vagyunk az üvölt húszas éveken (the roaring twenties)," amikor mindenki azt hitte, hogy a fiatalság, a felszabadult táncos világ, a dzsessz, a szórakozás és a mámor örökké fog tartani. Nem tartott örökké. Hamarosan beütött a krach. És már A gazdag fiú Ansonja, bár gazdag, mert annak született, akárcsak Anthony Patch a Szépek és átkozottak fhse, nem találja helyét az életben és állandóan keres valamit, amivel

Dettagli