A belvárosi fergetegben nagy a csend, ahogy zajong a város, és úgy ures, hogy teli van emberekkel. De a naplementében tobb lett az idegen, odakinn, a csendben. A semmi sem ures, csak hallgatag. Az arcok az úton homályosak, mind hidegek, hisz viaszból vannak, s nem mosolyognak. És szerelmek erlkodnek a naplementében, és megbújva simulnak házak falához, s csak a vers uvolt az égbe, hogy hallják, hogy meghallják, mennyivel szebb lehet az élet Egy verseskotet az élet démonjaival, hogy hallják, hogy érezzék az életet, kik csak fásultan leélik azt