Focit sokféleképpen lehet nézni. Más szemmel látja a szurkoló, a néz, a játékos, az edz és a sportújságíró. De vajon a magyar állambiztonság emberei mit láttak, és fleg mit kerestek a stadionokban, a lelátókon, a játékosok öltöziben, a klubházakban, a kádereknek fenntartott kormánypáholyokban? Miért fordított akkora figyelmet a focira és a focistákra a mindenkori hatalom, Rákosiék, majd Kádárék? Miként kezelték és mire használták a rezsim vezeti a labdarúgókat? Hogyan kaphatta vissza a mindig is ellenséges elemek gyjthelyének tekintett FTC mégis régi nevét és színeit?
A Büntetterület a fociról szól de nem csak arról. A szerz a futballt mint nagy tömegekre ható társadalmi és kulturális jelenséget vizsgálja, amelyet a szocialista rendszer irányítói, a legfelsbb állami és pártvezetés mindig is komoly veszélyforrásnak tekintettek. Egy meccsen könnyen elszabadultak az indulatok, amelyek aztán ragályosnak bizonyulhattak. Ezért is utalták a politikai rendrség hatáskörébe a klubok játékosainak és szurkolóinak ellenrzését. Ám a hatalom birtokosai azt is tudták, milyen fontos szerepet játszanak a sporteredmények a rendszer elfogadottságában, hogy az angol-magyar 3:6-nál mi sem népszersítheti jobban a szocializmust.
Takács Tibor könyve a foci szemszögébl rajzolja meg az 1945 és 1990 közti magyar valóság képét különleges dokumentumok, párttitkári feljegyzések, ügynökjelentések, nyomozati jegyzkönyvek, titkosszolgálati tisztek beszámolói alapján. A játék és az együttszurkolás örömét azonban ezek sem vehették el a virsli íze, a rossz, de mégis jó mustáré, a sör keser büdöse megmaradt.