Nem gondolnám, hogy író lennék. Csak egy n, aki rendszerbe szedte az élményeit, és mérleget készített" vallja HAJNAL MÁRIA, e kötet szerzje. A sorait olvasván mégis úgy érezzük, helyettünk ír, gondolatai a mi töprengéseinknek adnak új irányt. Megtanít minket arra is, hogy nem maga a cél a fontos, hiszen annak csak az addig megtett út ad értelmet, amelyen cseppek" és csillagok", bánatok és örömök, sikerek és kudarcok között kell egyensúlyoznunk. Írásának egyéni ízt kölcsönöz roma identitásélménye, amelynek köszönheten tanulságos módon oszlatja el a sorstársaival kapcsolatosan rögzült homályt: Nagyon komoly zavar van az emberek fejében rólunk. [...]Mindig mindenkinek van egy osztálytársa, egy szomszédja, egy barátja, egy munkatársa..., aki roma volt, s k bszen hangoztatják, hogy a fehérek között is vannak szemét emberek, az ismersük viszont szorgalmas volt, és tiszta. Elképzelésük nincs, mennyire sablonosak és bántók és szánalmasak ezek a szavak." Kliséktl mentes, megragadóan szinte könyvében HAJNAL MÁRIA nemcsak minket késztet arra, hogy mérleget vonjunk is ezt teszi. Mit is kívánhatnánk? Talán, hogy ért olvasók kísérjék figyelemmel rögös útját...