Csongor és Tunde

Rejtély, amelyet másfél száz éve próbálnak írók, irodalomtorténészek, színházi szakemberek, esztéták, filozófusok megfejteni. Mese? Árgirus királyfi és Tundér Ilona csodásan valószertlen torténete számtalan változatban létezik a magyar népmesekincsben, s olasz kozvetít forrásokon át gorog, st egyiptomi gyokerekig nyúlik vissza az aranyalmát term fa s a két szerelmes torténete. Szerelmi románc? Nem fontos a kor, a táj, a torténelmi háttér, csak az érzelmeiben egymásba gabalyodott két ember itt és most: Csongor és Tunde lángolása, viharzása, minden eléjuk tornyosuló akadályt leromboló akarása, szerelmi szárnyalása. Színdarab? Karakteres, jó szerepek ordogok, boszorkányok, bolcsek, ledérek forgataga zegzugos cselekmény, váratlan fordulatok, lehetség mindenféle színpadi csoda semmi nem korlátozva megvalósítására: sok alakra bomló, egy személybe olvadó boszorkány, levegben ropkod, láthatatlanná váló ordogfiak, fold mélyérl szemunk láttára kiemelked, fényárban úszó tundérpalota. Minden pillanatban tátva maradhat a szánk. Filozófiai traktátus? Életutak: Kalmáré a kincs, Fejedelemé a hatalom, Tudósé a bolcsesség; Csongoré a szerelem. A kincs elpereg, a hatalom elkopik, a tudás semmivé porlad. A szerelem orok. Drámai koltemény? Éjféltl éjfélig élunk: hajnalodik, felragyog az ég, dél van, alkonyodik, beesteledik, már folénk borul az éjszaka. Reményekkel telten, harcra készen kezdjuk hajnalban, kuszkodunk reggel, boldogok vagyunk délben, szorongunk alkonyatkor, sotétedéskor belenyugszunk az elmúlásba. De másnap újra folkel a nap. Vorosmarty Mihály 1830-ban fejezte be mvét, a cím alá azt írta: színjáték ot felvonásban. Már csak boldogan sajgó, rejtve rejtett szomorú emlék szívében reménytelen szerelme, Perczel Etelka. Mindennapi életében legfképpen arra buszke, hogy sok kínnal keletkezett nagy mvét, a Zalán futását a várva várt nemzeti eposzként unneplik. Tagja az éppen szulet Magyar Tudományos Akadémiának, a legismertebb, legfontosabb szépirodalmi és mvészeti lapok dolgozótársa", szívét melenget jóérzés: Széchenyi István a barátja. Igaz, a pénztárcája tobbnyire lapos, gyakran kínosan lapos, de ismert és népszer ember. Harminc éves. Férfi. Kincse nincs, hatalomra nem vágyik, a tudásról azt gondolja: valójában senki nem tudja, mennyit ér s mire jó. De Csongor boldog, amikor megpillantja Tundét, boldog, amikor átoleli, boldog, amikor elveszíti, mert hiszi, tudja: nem orokre veszítette el. Kuzd, harcol, verekszik: keresi a boldogságot. S boldog, amikor embert próbáló kalandok után végre megtalálja Tundét, s foldi létukben orokre osszeforrnak. Csongor és Tunde számára a szerelem a kincs, a hatalom, a tudás. El nem veszíthet kincs, orokre ert adó hatalom, bolcsességgé párlódott tudás. Így lesznek halandók halhatatlanok. És másnap újra folkel a nap.

Dettagli