Henry Fécamp azért, hogy barátja és közös szerelmük útjából félreálljon, magára vállal egy gyilkosságot egy idegenlégiós haláltáborban. A haláltábor életének megelevenítése Rejt döbbenetes vízionális erejét mutatja: a 30-as évek közepe táján írt regényében kísérteties realitással idézi fel a késbbi náci haláltáborok atmoszféráját. A haláltábor kényszermunkát végz áldozatai már annyira elszemélytelenedtek, hogy egymást is csak az egykori külvilágból még náluk lev használati tárgyak alapján nevezik és ismerik fel. Fécamp az élhalottak között fedezi fel, hogy az életért minden kínt érdemes elviselni, és a Csontbrigád-ot az Ajtón, Amely Nem Vezet Sehova elvezeti a megtalált igazsághoz és az élethez.