Oliver Sacksot neurológiai esetleírásaiért és az emberi viselkedés legváratlanabb és legkevésbé ismert megnyilvánulásai iránti szenvedélyes érdekldése tette közkedveltté. Utolsó esszékötete személyesebb hangvétel elmélkedés arról a megszámlálhatatlan dologról, ami élete során érdekelte: a páfrányok, az úszás és a tintahalak iránti szenvedélyétl a skizofréniával, a demenciával és az Alzheimer-kórral foglalkozó utolsó esettanulmányokig. Az Els szerelmek és utolsó történeteket nemcsak a Sacksra jellemz beleérzés és tudományos alaposság jellemzi, hanem megdöbbent bepillantást nyújt egy olyan ember gondolataiba, akit egész életében lenygözött az t körülvev világ, és aki maga is folyamatosan lenygözi olvasóit.