1911-ben Berlinben született egy kislány, aki sokra vitte: a Harmadik Birodalom propagandaminiszterének, Joseph Goebbelsnek a titkárnje lett. A mindennapi adminisztrációs feladatok ellátása mellett a német katonák halálozási statisztikáinak meghamisítása volt a munkája. A bukás után sem tanúsított megbánást, elhárította a személyes felelsségét a halálgépezetben elfoglalt szerepét illeten. Csak élete legvégén volt hajlandó interjút adni, melyben többször hangsúlyozta, hogy is úgy élt, ahogy a legtöbb német: nem tudott semmirl, mert nem akart tudni arról, ami nem rá tartozott. Ezért is lett az életébl készült dokumentumfilm címe Egy német sors. De vajon milyen tanulságokkal szolgálhat ma egy, a tetteiért felelsséget nem vállaló német gépírón életrajza?
A náci propagandaminiszter, Joseph Goebbels titkárnje több mint százévesen szintén nyilatkozott mindarról, amit Hitler közvetlen környezetében átélt. Kikötötte, hogy az interjú egy része csak halála után jelenhet meg, például arról a kényszerabortuszról, mellyel elvették a zsidó szerelmétl fogant gyermekét.