Krúdyt az északkeleti Felvidékhez, benne a mai Kárpátaljához szenvedélyes vonzalom kötötte. A baráti kapcsolatok, a természetes gazdasági, a megyékhez kapcsolódó politikai összefüggések csak alapját képezték ennek az elkötelezett szimpátiának. A valódi választ Krúdy még fiatal, nyíregyházi íróként adta meg zempléni újságíró barátjának, Zomboroy Andornak: "Rákóczi íródeákja vagyok". Krúdy Gyula szinte életének minden egyes szakaszában találkozott a ruszinokkal, vallásukkal, hitvilágukkal, a meglátta a külsõségek kögött ennek a vallási-etnikai közösségnek a sorsát, kiszolgáltatottságát az anyagi és politikai erõknek. Az elsõ megdöbbentõ és meghatározó élménye nyilvánvalóan a máriapócsi búcsú volt. A kötet egymáshoz lazán kapcsolódó novellák fûzére, melyek bejárják nemcsak a Felvidéket, de hazánk egyéb tájait, ahogy a havasi kürt hangja jut el a legtávolabbi zúgokba.