Titus Maccius Plautus (i. e. 254 korul - i. e. 184 korul) római koztársaságbeli komédiaszerz darabjai a latin irodalom legkorábbi, egészben fennmaradt mvei. Vígjátékainak témáját fként a gorog újkomédia szerzi szolgáltatták, de az átvett elemeket számos esetben megváltoztatta, és - olykor a kemény társadalombírálat eszkozével - idszervé tette. Igazi mestere volt a cselekmény megformálásának: darabjai tele vannak meglepetésekkel, furfangos fordulatokkal. A nyelv páratlan mestere volt, és vérb humorral, kacagtató helyzetekkel teli, harsány komédiái sok késbbi színmíróra (így például Shakespeare-re vagy Moliere-re) is nagy hatással voltak.A valamennyi fennmaradt és hiteles, osszesen huszonegy Plautus-vígjáték magyarul egyedul Csiky Gergely 1885-ben megjelent, négykotetes kiadásában olvasható. Ennek a kiadásnak a példányai ma már konyvritkaságnak számítanak. Devecseri Gábor 1977-ben kiadott, kétkotetes fordításgyjteménye 15 komédiát tartalmaz, a darabokat a 20. század második felének nyelvén megszólaltatva, filológiailag pontos - és a színpadi felhasználás szempontjából is jól használható - szovegeket kozolve. A fordításai kozott ugyanakkor nem szerepel az Epidicus, a Truculentus, A doboz, a Kullancs, Az utazóláda és a Pseudolus cím komédia. Kotetunk ezeket a darabokat adja kozre (kiegészítve A hetvenked katona új fordításával, A hzong katona címmel). Ilyen értelemben hiánypótló vállalkozásról van szó: megjelenésuk a hazai klasszika-filológiai fordítások számos fontos adóssága kozul egy igen fontosnak a torlesztése.Fordítók: Tordai Éva - Ferenczi Attila - Karsai Gyorgy - Térey János - Eiler Tamás