Hat- vagy hétéves lehettem, amikor írni kezdtem. Klasszikus spanyol szerzket igyekeztem utánozni, például Miguel de Cervantest. Összeállítottam elég hitvány angolsággal egy görög mitológiai kézikönyvfélét, nyilvánvalóan Lempriére-tl puskáztam. Talán ez volt az els irodalmi kalandom. Az els elbeszélésem egy Cervantes stílusában írt, meglehetsen badar írás volt, amolyan régimódi szerelmes történet, La visera fatal (A végzetes sisak) volt a címe. Iskolai fuzetekbe, szép betkkel írtam le ezeket a szövegeket. Apám sosem avatkozott közbe. Azt akarta, hogy kövessem csak el a magam hibáit; egyszer pedig ezt mondta: »A gyerekek nevelik a szulket, nem fordítva.« Talán kilencéves lehettem, amikor lefordítottam spanyolra Oscar Wilde-tól A boldog herceget, amit kiadott egy Buenos Aires-i napilap, az El País. Szerzként csak »Jorge Borges« volt megadva, így az emberek természetesen apám fordításának vélték."
A Jól fésült mennydörgés különleges kötet; elször olvashatók benne Jorge Luis Borges összegyjtött novellái, az azokhoz készült, különböz kiadásokban megjelent el- és utószavakkal; valamint szerz önéletírása, melyet a The New Yorker hasábjain, 1970-ben publikált.