A keresztes hadjáratok eltt els ízben az Ibériai-félszigeten csaptak ossze egymással keresztények és muszlimok, európaiak és arabok. A hódítók Afrikából érkeztek, átkeltek a Gibraltári-szoroson, és szélvész gyorsasággal hajtották uralmuk alá a vizigótok királyságát, mígnem Martell Károly Frankfoldon, 732-ben meg nem állította elretorésuket. A keresztény menekultek csak az északi hegyek kozott leltek menedéket a hideg, barátságtalan volgyekben, ahol a tevék elpusztultak és a gyumolcsfák elsorvadtak.
A mórok ezen teruletekre nem tartottak igényt, így a kialakuló egyensúlyi helyzet százévnyi békét, virágzást és kulturális egymásra hatást eredményezett. A vallási tolerancia, a mvészetek és a tudományok fejldésének idszaka koszontott be az Ibériai-félszigetre.
A IX. század elején, Szent Jakab apostol foldi maradványainak megtalálása után azonban megersodott a spanyolok keresztény ontudata, a XI. századra pedig kozos kormányzás alá kerult Kasztília és Navarra királysága. A mór egység folyamatos bomlásával és az idkozben meghirdetett keresztes hadjáratok osztonz példája nyomán elkezddott a muszlimok céltudatos kiszorítása a félszigetrl.
Ennek az egészen 1492-ig, Granada elestéig tartó háborúnak, a reconquistának" az egyik legkiemelkedbb, legtobb legendával ovezett alakja Rodrigo Diaz de Vivar, kozismertebb nevén: El Cid.