Leni sír

Nádas Péter olvasóinak nem meglepetés, hogy a szerz az esszéiben is h marad a megismerés iránti szenvedélyéhez, miközben a megértés és a tudás határait a lehet legnagyobb távra feszíti ki. Aki évtizedek óta azzal kezdi a napját, hogy az íróasztalhoz ülve darabokra szedi, aztán újrarendezi a tudattartalmait (ahogy Az írásbeliség testmelegében cím esszéjében írja), az az idk során a képzelet virtuózává és az emlékezés zsenijévé válik. Hogyan másként magyarázhatnánk azokat az ers kapcsolatokat, amelyek az esszékben elemzett erotikus, történelmi, politikai és mvészeti jelenségeket fzik össze ebben a gondolkodásmódban. Nádas az itt olvasható írásokban szociológusként, pszichoanalitikusként, kultúrantropológusként vagy éppen mvészeti alkotások szemléljeként jelenik meg, de mindenekeltt a politikai állapotok éleslátó kritikusaként. Olyan íróként, aki a képzelet és a valóság között gyakorlottan cikázva kérlelhetetlenül tárja fel a látszat megteremtésének, a megtévesztés módszereinek, a színlelés és az elkendzés gyakorlatának technikáit." - Katharina Raabe

Nádas Péter két kötetbe rendezte összegyjtött esszéit. Az els kötet, amelyet az olvasó a kezében tart, politikai tárgyú írásait tartalmazza. Az els ilyen esszé 1990-bl, az utolsó 2017-bl származik, és különösen srn követték egymást az 1989-es fordulatot követ évtizedben.

A magyar társadalom zsákutcás fejldésének következményeit Bibó István óta senki sem elemezte olyan megalkuvást nem tr alapossággal, mint Nádas. Hiába bvelkedett a harmadik köztársaság rövid története nevetséges és gylöletes politikai szereplkben, az esszéíró szigora sohasem személyekre, hanem a megtett és elmulasztott dolgokra, de mindenekeltt a saját gondolatmenetének következetességére irányul. Mert ahogy a kötetzáró esszében írja, az ítélet koherenciája nem tréfa". Az európai kultúrát kikezd láthatatlan, bels feszültségekrl szólva az amnéziával, az elfojtással, a képmutatással, az öncsalással a logika szigorát és a tények feltétlen tiszteletét, a nem-felejtést szegezi szembe, továbbá ugyanennek a kultúrának egyik legnagyobb találmányát - az iróniát. Az emberfaj sárkányfog-vetemény" - írta Vörösmarty, és Nádas sem nélkülözheti a szkepszist, amikor elmélkedései tárgyát az emberi közösségek lehetségeit végs soron behatároló antropológiai törvényszerségek képezik.

Dettagli