"Kner Izidornak kedves szokása volt, hogy egy-egy aforizma beírásával dedikálta könyveit. A Kner Izidor aforizmái nagy sikerû kötetét is rendre így ajánlotta. Ismeretes olyan példány, amelyben saját mûvének jellegét szövegezte meg: Az aforizmás könyv annyival különb minden más olvasmánynál, hogy az ember lecsaphatja minden második-harmadik soránál\". Más ajánlásokban - az elõzõvel összefüggésben - az aforizmaíró attitûdjét fogalmazta meg: Saját lelkivilágát nemesiti, ki más gyarlóságát elnézõ, derüs szemszögbõl nézi\"", olvasható egyszer a nyilvánvalóan ars poeticaként (is) írt bölcsesség, máskor pedig, az országosan ismert bibliofil literátus fõkapitány\"", Szalay József példányába ez került: Kit embertársa mosolyra fakaszt, az háláját e mosollyal le is rótta. Kinek elevenére tapint, az holtig emlékében tartja.\"" Bár mindig általános igazságokat fogalmazott meg, mindig személyre is szabta a beírt bon mot-kat. Egy magas rangú hölgynek, Dr. Fábry Sándorné õméltóságának\"" például ekképp dedikálta könyvét: Az a nõ, ki nem érzi magát e könyvecske szapora gáncsai egyike által sem találva, az Úr jobbján páholyülésre méltó a hetedik mennyországban.\"" (Bíró-Balogh Tamás)