Tamási Áron (1897-1966) egy véletlen balesetnek köszönheten lett a székelyudvarhelyi Római Katolikus Gimnázium diákja: gyermekkorában egy "patrópuskával" elltte a kezét, s így alkalmatlanná vált a mezgazdasági munkára. Részben diákéveinek keser élményei ihlették 1928-ban megjelent els regényét, a Szzmáriás királyfit, de ennek a javarészt az Egyesült Államokban írt "eposz-regénynek" a központi témája a székely nép tragikus életérzése, amit a fhs, Csorja Bódi apja így foglal össze: "ilyen szerencsétlen népet nem teremte többet az Isten." A két család két generációjának sorsát bemutató balladai hangvétel mben apák és fiúk egyaránt egymás ellen fordulnak - a Csorják és a Gálfik végzete szimbolikusan jeleníti meg egyén és nemzet tragédiáját. A természet törvényei és a mély vallásos hite diktálta parancsolatok szerint élni kívánó Csorja Bódi szükségszeren újra és újra összeütközésbe kerül az embereket gúzsba kötni igyekv társadalmi intézményekkel - a nagyra hivatott székely fiatalember szabadságát csak a misztikum világában találhatja meg, és alkotóereje is csak "szzmáriás" látomásainak, képzelgéseinek köszönheten teljesedik ki.