Emlékezés? Korrajz? Töredékes családtörténet? Fejldésregény? Makovecz Benjamin költien szép írása mfajilag nehezen meghatározható. Egyedi a szerkezete is: száztizenegy lábjegyzetben próbálja megrajzolni apa és fiú lassan bontakozó és egyre bensségesebb kapcsolatát a 60-as évek elejétl 2011-ig, Makovecz Imre haláláig. Az írói szemszög a pesti kisfiúé", a hangvétel személyes, ugyanakkor távolságtartó. A közös élmények felidézésébl érdekes, néha mulatságos, néha végtelenül szomorú történetek kerekednek: a bokszolósdi, a duplándöglött szabadságbogarak, az adriai tengerparti nyár vagy a sáska a rezsón.
A Száztizenegy lábjegyzet Makovecz Imrérl a 20. század egyik legnagyobb magyar építészének sokszín, eleven és emlékezetes portréja.