Zimándi Pius premontrei szerzetestanár 1944-45-os naplója hetven év után is izgalmas olvasmány. Pontos képet ad a korabeli politikai csatározásokról, az egy éven belul lezajló háromszori hatalomváltásról, frontok jovés-menésérl, sajtóhírekrl és mindenutt terjed rémhírekrl, Budapest ostromának hétkoznapjairól, a godolli rendház lakóinak háborús hányattatásairól, a korabeli egyházi értelmiség elítéleteirl és félelmeirl - keresztmetszet egy eddig elfeledett, precíziós optikával.
Zimándi Pius az általam ismert naplóírók kozott teljesen egyedi kategóriát képez. Nem társadalmi helyzete miatt: a legtobb szerz kozéposztálybeli. Az eddig ismertté vált naplók és visszaemlékezések alapveten két csoportra bonthatók. Szerzik egy része baloldali indíttatású, vagy a >>keresztény kozéposztály<< kultúrájával szemben komoly kritikát megfogalmazó személy, mint például Gyarmati Fanni vagy Márai Sándor; vagy viszonylag apolitikus, elssorban a konkrét események leírására szorítkozó, sokszor fiatalkorú szemtanú. Olyan szerz naplója azonban, aki a keresztény kozéposztály 1944-45-os hangulatát kulonosebb távolságtartás nélkul visszaadta volna, még nem jelent meg nyomtatásban.
Ez a korulmény adja Zimándi Pius írásának legnagyobb feszultségét [...] A naplóíró számos, másutt eddig nem tárgyalt részletrl is ír; [...] munkája gazdag torténelmi forrás." (Ungváry Krisztián)