Tokeah és a Fehér Rózsa

A Mississippi volgyének serdségei és ultetvényei táján lejátszódó indiánus tragédia izgalmas eseményein, nemes szív alakjainak nemcsak kegyetlen kalandorokkal, de az igazság jegyében is igazságtalankodó ellenfelekkel, és saját fajtájuk viszályszítóival vívott harcain, nemes lelk, de pártoskodó nép jobb sorsra érdemes fiainak a civilizáció, az idegen kultúra elnyomulása sodrában vergd utolsó erfeszítésein az si, kezdetleges élet, de tiszta erkolcs kis nép katasztrófája oly szívbemarkolóan hat, mintha benne egy egész világomlás duborogne. A színes, mozgalmas mese hol vészes, hol ders fordulatai kozul oly hangok zendulnek ki, amelyek napjainkban a fajokat, népeket, egyes embereket a lét vagy nemlét kérdésein bukdácsoltató világrengés korszakában ers visszhangot uthetnek az olvasó lelkének húrjain. Tokeah, az okóni-indiánusok torzsének fnoke, a hsi múltú agg sorslátó, aki népe megmentésének nemes harcát az elbukás elkerulhetetlenségének tragikus keserség tudatában is újra meg újrakezdi. Ez a tiszta szív, jóságos lelk vadember, aki a fehér eltiprók ellen ugyan irgalmatlan harcokat vív, de kiragadja bosszútól liheg harcosa kezébl azt a fehér csecsemt, akinek feje egy pillanattal késbb már az erd egyik fatorzsén loccsant volna szét s biztos helyre mentvén a kisdedet. Felnevelteti s utóbb mint leánya barátnjét saját gyermekéul szereti és akit ez a leány, a ,,Fehér Rózsa", mihelyt alkalma nyílik a fehérek világával érintkezni, mégis egy-kettre elhagy. Ez a megalkuvástalanul kuzd igaz ember, akinek dacos harcától saját elfáradt népének nagy része a fehérek megveszteget dollárjaiért s tzitaláért htlenul elfordul, az okóni-torzs hazátlanná, foldonfutóvá uldozott utolsó mikója, aki végs próbálkozásul már hiába indul utolsó néhány szál hívével új hazát keresni, hogy népének legalább maradékát odamenthesse majd, - mélységes részvétre indíthat minden szívet - írja bevezetjében a konyv fordítója, Telekes Béla 1920-ban.

Dettagli