Nyolc hónappal ezeltt csak egy harcba készül katona voltál, én meg egy pincérn, aki ingyen palacsintát csórt neked, és remélte, nem veszed észre, hogy túl sokáig idzik rajtad a tekintete.
De észrevetted.
Egy sorsfordító hetet töltöttünk együtt, mieltt elmentél. A nyolcadik napon elbúcsúztunk, az utolsó pillanatban adtuk meg egymásnak a címnket.
Az összes leveledet megriztem, szavaid hamarosan a vallásommá váltak.
Egy hónapja viszont szóba sem állsz velem, nem írtál, aztán tegnap este volt képed besétálni az éttermembe, és úgy viselkedni, mintha soha nem láttál volna.
Ha arra gondolok, hogy... majdnem imádtalak, téged és azt a csodálatosan bonyolult lelkedet.