Violeta

"Etelvina azt akarja, hogy mivel itt vagy, gyónjak és áldozzak; fél, hogy sok a bnom, és ez kárhozatba taszít. Egyetértek veled, a gyónásból nem kéne szokást csinálni, elég volna egyszer-kétszer gyónni az életben, amikor feltétlenul szukséges megszabadítani a lelket a bnoktl. Kulonben pedig az elmúlt húsz esztendben nekem nem volt alkalmam vétkezni, és már megfizettem a korábbi hibákért. Egyszer normát kovettem: bánj úgy a tobbiekkel, ahogy szeretnéd, hogy k bánjanak veled. Azért pár embernek okoztam fájdalmat. [...] Miután egy évszázadig éltem, sajnálom, hogy kipergett az id az ujjaim kozul. Hová lett ez a száz esztend? Neked nem tudok meggyónni, Camilo, az unokám vagy, de Etelvina megnyugtatására, ha akarod, feloldozhatsz. A bn nélkuli lelkek konnyedén úsznak át a csillagos rbe, és csillagporrá változnak." "Van egy bizonyos id az életre, és van a halálra. A kett kozott van id emlékezni" - írja a százesztends Violeta Del Valle unokájának, Camilónak. Az asszony, aki 1920-ban szuletett, abban az évben, amikor a világszerte pusztító spanyolnátha-járvány elérte Dél-Amerika partjait is, 2020-ban, a koronavírus-járvány idején, a halálos ágyán számot vet életével. Unokájának írt visszaemlékezésében megelevenednek a huszadik század viharos eseményei: pandémia, gazdasági világválság, háború, politikai harcok és társadalmi kuzdelmek, egy gyorsan változó világ legfontosabb pillanatai. Mindekozben a sorok kozott kibontakozik egy kivételes ni sors, egy olyan asszonyé, aki az t ért tragédiák és veszteségek dacára mindvégig próbált h lenni onmagához és harcolni azokért, akiket mindennél jobban szeretett. Isabel Allende regénye egy tokéletlenségében is lenygoz asszony páratlan érzékenységgel megírt torténete. Violeta meséje végs soron az életrl szól: azokról az oromteli, szomorú, kuzdelmes és szenvedélyes pillanatokról, amelyek donten befolyásolják mindannyiunk sorsát, bármelyik foldrészen is éljunk.

Dettagli