Van egy titokzatos híd a Városligetben a Hsok tere és a tó kozott. Erre járt a foldalatti, a síneket betemették, néhány méternyi foldon ível át a gyaloghíd. Céltalan kerul az ég felé, emléke a nincsnek." Garaczi László mára már klasszikus lemur-sorozatának újabb emlékezetes része erre jár. Az elbeszéli hang egyszerre naivan gyermeki és a vénnél is vénebb; a folyamatos múlt intenzív jelenléte alakítja-tagolja ezeket a kisprózai mesterfutamokat. A regény apró elemekbl épul fel és az egész árnyéka a hiányt rajzolja ki. Garaczi kozelrl pillant az emlékezet és a felejtés tárgyaira, megfigyeli a múltat, leírásai az érzékeinkre hatnak. Ennek az írásmvészetnek ízei vannak, mégsem hangulatpróza. Melankólia és pátosz, szerelemsorok és egyedullét, város és liget. Foldalatti a szoveg felett. És szeretetteljes irónia. Ez a konyv az áthidalás minimumcsendekbl osszeálló nagy prózája.