Tévedés ne essék, figyelmezteti az olvasót a szerz: itt a gengszterek a "jó fiúk". A harmincas évek végén az amerikai zsidó maffia -- a maga sajátos módján -- hadba lépett az amerikai náci Bund ellen, méghozzá egy bíró felkérésére, aki kikototte: csontok torhetnek, orrok vérezhetnek, de gyilkolni nem szabad. Ha Rejt Jen torténelmi regényt írt volna, valami ilyesmi kerult volna ki a keze alól. Sziporkázóan szellemes, szórakoztató, ráadásul az elstl az utolsó betig igaz. A hadtorténészek feljegyzései szerint a Third Ward Polgárrei méltónak bizonyultak torténelmi eldeikhez. Az amerikai fuggetlenségi háborúban a brit katonák alakzatban vonultak fel, és általában is ragaszkodtak a hadviselés szabályaihoz, az amerikaiak viszont gerilla-hadviselést folytattak ellenuk. Hasonló tortént itt is. Meglehet, hogy a nácik osszehangoltabban harcoltak, viszont a zsidók serege profi bokszolókból és pénzbehajtókból állt. Úgy is mondhatnánk, hogy profi menetelk szálltak szembe profi verekedkkel. Egy zsidó a kalapácsával akkorát utott egy náci felkarjára, hogy utána konnyedén letéphette onnan a horogkeresztes karszalagot, de úgy, hogy jott vele némi hús is a csontról. A Robert Michelis nev áldozat ordítva rogyott ossze." Meg kell értetni veluk, hogy nácinak lenni veszélyes." - (Nathan Perlman bíró, a náciverés szellemi atyja). A színpadot horogkereszttel és Hitler-képpel díszítették. Mi nem voltunk valami sokan, de keményen odatettuk magunkat. Némelyiket egyszeren kidobtuk az ablakon. Meg akartuk mutatni nekik, hogy a zsidók nem mindig trik tétlenul a sértegetést." - (Meyer Lansky, gengszter).