A konyv a látásról szól. Látni, észrevenni a torténetek mogott meghúzódó lényeget, az ok - okozati osszefuggéseket, a színfalak mogé látni. Majd értelmezni - megérteni azt, amit látunk. És végul odaadni - a megértett lényeget, mint esszencia, visszakuldeni a létezésnek: íme, ezt fedeztem fel, ez a hiba, ez a megoldás, tanulj belle, teremtés! Két lépés szukséges csupán: kiáradni (megismerni, megérteni), és visszatérni (odaadni). Nincs egyik a másik nélkul, látni kell, értelmezni kell (fény), amit aztán oda kell adni (szeretet). Fény nélkul a szeretet korrupt, csak érzelem, semmi más, szeretet nélkul a fény oncélú, száraz és kietlen. Egyszer kérdést kell végul is feltennunk magunknak, ha az élet értelmét keressuk: létezésunk mit ad a világmindenségnek?