Nyolc perc. A fény ennyi id alatt jut el a Földre. Ennyi id is elég ahhoz, hogy minden megváltozzon.
Fényképész barangol egy elhagyatottnak tn, folyókkal, patakokkal szabdalt vidéken. Útja során romos kastélyba ütközik. A bent talált emlékekbl egy talán soha nem volt, de csábító történet töredékei rajzolódnak ki. Szerelmek, titkok, véletlenek, egy megoldhatatlan apa-fiú konfliktus egyszerre érzéki és tárgyilagos története.
Varga Zoltán Tamás lírai monológjában fontos szerepet kapnak a vizek, a fák, a kinti" világ. A fényrajzoló a minket körülölel természet sr, állhatatos képeivel rejtett vágyainkat, esendségünket mutatja fel. És amikor a fény örökös játékáról, változékonyságáról beszél, akkor is mintha az érintéseink törékenységérl, egymás közti viszonyaink sebezhetségérl, mulandóságáról vallana.