Egy emberi lény az éjszaka kells kozepén. Nem alszik, de nincs is ébren. Félálomban - vagy féléberen - vergdik. Nincs hová fordulnia, hogy gyotrdését valamelyest csillapíthassa. Az Isten éppúgy semmibe veszi a fohászkodását, mint a Démon. És ha "odakint" nincsenek transzcendens erk, akkor a szívében is hiába kutat. Az emberi szív, ha minden transzcendenciától megfosztva magára marad, legfeljebb csak fájni tud." 1828 szén a fiatal Victor Hugo átsétált az egykori place de Gréve-en, és szemtanúja volt, amint a hóhér, kivégzéshez készulve, éppen zsírozza az ott felállított guillotine sínjét." Így barangol az olvasó is Párizs elbontásra ítélt, majd felszámolt negyedeinek utcáin, a tomeges kivégzések helyszínein. Foldényi F. László nagyvonalú, mégis precíz iránytjét kovetve egyre beljebb hatolunk nemcsak a város sikátoraiba, de a modernitás kialakulásának labirintusába is. A nyaktiló gyorsaságával tnnek el az egykori épuletek és negyedek, hogy létrejohessenek az új sugárutak és új eszmék, az erszak lenyomatai, amelyek mogott ma is ott kísért a láthatatlanná tett múlt". Ennek szellemei kozott bolyongunk ma is.