Egy Milánó kornyéki faluban, a 17. század els felében egy fiatal mátkapár készul boldogan az eskuvre: kihirdették már ket, elkészult a kelengye is, már csak a papi áldás van hátra. Miért kezd hát egyszerre homályos magyarázkodásba, miért húzza-halasztja a szertartást don Abbondio tisztelend úr? Renzo és Lucia nem tudják még, hogy a kornyék mindenható urának brávói fenyegették meg a papot, hogy áll boldogságuk útjába, mert szemet vetett a szép Luciára. S nem sejtik azt se, mikor szulfalujukból éjen éjjel elmenekulnek, hogy mennyi hányattatás vár még rájuk, hogy egyszer sorsukba beleavatkoznak egy számukra ismeretlen világ hatalmai, jók és gonoszak, nagyurak és egyházi méltóságok, mindenre kész haramiák, lelketlen poroszlók - és hsunket egyszer csak sodorni kezdi a torténelem: tanúja a nevezetes milánói éhség-tuntetésnek, az 1630-as nagy pestis-járványnak, az olasz fejedelemségek, a spanyol és osztrák hódítók fel-fellobbanó marakodásának. S milyen színesen, milyen drámai ervel jeleníti meg Manzoni a torténelem és a személyes sors megsrsod pillanatait! Milyen éles szemmel néz az emberi lélek mélyeire, milyen nagyszeren festi hseit, nemes indulatok, apró gyarlóságok, gonosz szenvedélyek hordozóit! S mennyi mindent tud mondani Alessandro Manzoni (1785-1873) korról, erkolcsrl, szokásokról, a torténelemrl és az emberrl, mennyi ma is eleven fénnyel ragyogó igazságot! A jegyesek azok kozé a nagy regények kozé tartozik, amelyek nélkul szegényebb volna egy nép szellemi vagyona, szegényebb az egész emberiség.