Szeretném a Lecke vége cím konyvet édesapám néhai Bozzay Dezs, szent emlékére ajánlani. Életében, az elmúlt évtizedek alatt, nagyon vágyott arra, hogy valamikor kiadásra kerulhessenek az indexre tett konyvek édesanyja élettorténete a 15 éves feleség, a Kenyér és szerelem és e konyv, mely befejezje az életregénynek. Boldog vagyok, hogy a nagyobbik fiú Emil nagybátyám segítségemre volt, hogy megvalósuljon a kiadás és a mai ember számára e rohanó, elhidegul világba, néhány csodálatos, tanulságos órát adjon a konyv olvasójának. Ebben a kotetben a trilógia zárómvében az írón nem kesereg, nem zokog a kátyúba jutott, vagy még inkább az elsullyedt házasság és szerelem romjai felett, hanem megírja a csalódások, a kudarcok, a napok és percek tragédiájának gyógyszerét. Így válik a konyv kicsit optimista regénnyé, melynek gondolatokban és mondanivalóban gazdag tartalma, sok-sok tudással szinte egy életre szóló bolcsességgel ajándékozza meg az olvasót.