A kakukkfben meg a harmatban, amelyrl Jean de La Fontaine mesélt, Nyúl úr a vadászatra fülelt, és fölkapaszkodott a puha agyagösvényen, és félt a tulajdon árnyékától, és a cserjék elmaradoztak, ahogy tovafutott, és kék tornyok bukkantak föl völgyrl völgyre, s rohant, hegynek föl, hegyrl le, ugrásai alatt meghajlott a f, melyen csöppek sorakoztak, s így, sebes röptében, testvére lett a pacsirtának, s átvágott a megyei utakon, s a jelztábla eltt egy pillanatig tétovázott, mieltt befordult a dlre, mely naptól fakó és döng az útkeresztezésnél, s odébb belevész a néma és sötét mohába."