Apage Satanas!

Ezeknek a már tobb folyóiratban és egyszer egy kotetben is megjelent elbeszéléseimnek, novelláimnak, visszaemlékezéseimnek els része (A plafonig ér karácsonyfa) megboldogult" gyermekkoromról és ifjúságomról szól. Ez a második rész már azt szemlélteti, amit érettebb koromban sikerult átélnem még ott a szovjet Ungváron. Írásaimnak minden hibája, fogyatékossága ellenére szeretem ket, és meglepetésemre olvasóim is tetszéssel fogadták, és fogadják, ha egyet-egyet felteszek Face Book-os oldalamra. Kulonosen azok szólnak elismeren róluk, akik azon a helyen éltek vagy élnek, ill. elszármaztak onnan, mint én. Ez a hely pedig Ungvár a most már ukrajnai Kárpátalján. Azért mondom, hogy most már," mert az elmúlt rovid félévszázad alatt ot államalakulatnak is volt elidegeníthetetlen" része. Az elidegeníthetetlen" pedig azért van idézjelben ismét, mert egyáltalán nem volt az elidegeníthetetlen része sem az Osztrák-Magyar Monarchiának, sem a Csehszlovák Koztársaságnak, majd megint, mint tudjuk, Magyarországnak sem. Végul lám, még nagy Szovjetuniótól is leszakadt, melyrl anno amint azt a szovjet állami himnusz is állította azt hittuk, hogy megbonthatatlan és orok." Nem volt az sem orok, sem megbonthatatlan, mint láttuk. Úgy osszedlt, mint egy kártyavár, egyetlen puskalovés nélkul. Hja, a torténelem kereke, mondjuk! Most pedig ez a vidék Ukrajnának lett elidegeníthetetlen" része. Vajon meddig? Mint a Krím, mely most már orosz? Szóval, a Jó Isten tudja, hisz forrong a világ. De bármily furcsa, egy ilyen világban is éltek, és élnek emberek. Hogyan? Nehezen. Ráadásul hallgatni is kellett róla keményen. Mert aki megszólalt, kritizálta, arra a hatalomnak voltak eszkozei, hogy elhallgattassa. Úgy hogy azok, akik nem tapasztalták meg ezt a világot, el sem hiszik, milyen is volt az. Mert még itt Magyarországon is megmosolyogtuk, st kirohogtuk azt a végtelen sivárságot, mélynyomort, ami akkoriban a mindennapos emberek része volt Vlagyivosztoktól a SZU legnyugatibb részéig, Ungvárig, Csapig. Egy hatalmas birodalom, Ronald Reagen amerikai elnok kifejezésével élve a gonosz birodalma" volt az az egész nagy ország, kérem. Viszont paradicsomnak, munkás paradicsomnak kellett feltntetni, ahol nem volt bnozés, rablás, gyilkosság, testi szerelem vagy szexuális deviancia, de még kozúti baleset sem. És én igen, pont errl próbáltam ezekben az írásaimban képet adni. Nincs bennuk sírás, rívás, sopánkodás, hogy milyen kutya nehéz is volt az a világ (egyébként az volt), a sorscsapások miatti világfájdalom, hanem csak az, amit akkoriban az ember nos, ez az ember akkor és ott én is voltam - átélt, megélt: jó, mondjuk ki kereken, ne kerteljunk: keservesen megszenvedett. És ami a legnagyobb baj, ezek az írásaim sajnos mai is igencsak idszerek lettek. Hisz ennek a világnak emberei most is épp úgy szenvednek, nyomorognak, jogaiktól is megfosztatnak, mint anno, fuggetlenul attól, hogy most a buszke Ukrajna, az elmúlt évszázadban immár az otodik államalakulatnak a polgárai lettek. Hisz tudjuk, látjuk, mi torténik arrafelé napjainkban is.

Dettagli