Az atléta halála

Tulajdonképpen két közérzet krónikáját adja könyvében Mészöly Miklós. Az egyik a rekorder ze Bálinté, a másik pedig Hildié, ze és saját, mozaikkockákból összeálló élettörténetének meséljéé, aki a szeret kissé kényes szerepében kísérte végig Bálint életének egyik felét, míg a másikról is tudomása volt. Mindkettjüket a bizonytalanság, a magány kínozta és hozta egymáshoz közel, esténként pedig rövid idre eltávolította ket. Azt hisszük, Hildi Bálint emlékét kutatva írja meg a könyvet, pedig tulajdonképpen az orvul rátört magánytól menekül kétségbeesetten. Mert elvesztette, amirl azt hitte, hogy végre birtokolja a szerelmet, a boldogságot, a nyugalmat. Hilda vallomásait Mészöly hideg tárgyiassággal mondatja el. Ketts célt kíván ezzel elérni, a lelki-térkép realizmusát, a közérzet krónikája elemzésének valós voltát, s ugyanakkor a Bálintra és Hildára nehezed magány, közöny, hidegség illusztrálását." - Gerold László

Az atléta halála nem sportregény - írta mvérl a szerz. - Egy mai regényhs, aki sportoló, s egy mai történet, amelyik javarészt sportkörnyezetben játszódik, már-már olyan keret, ami érdemén felül alkalmas rá, hogy túlmutasson önmagán. S még arra sincs szükség, hogy az író törekedjék szimbolikus vagy allegorikus áthallásra."

Dettagli