Az örök béke

Kant bár etikailag rigorózusan, ám lényegében optimista módon tekintett az egyes emberek és az emberiség fejlõdésére. Alapgondolata ugyanis az, hogy a teremtmények minden természeti adottságának az a rendeltetése, hogy egyszer tökéletesen és célszerûen kifejlõdjék". Az egyes ember természetesen nem tud kifejleszteni magában minden adottságot és képességet, amely általában az emberek számára adva van: ez csupán az emberi nem egésze számára lehetséges. Az emberiség a maga fejlõdése során viszont el kell jusson egy általánosan jogszerû polgári társadalom" eléréséhez. Ennek nyomán a társadalom belsõ szervezetét egy tökéletesen igazságos polgári alkotmány" fogja szabályozni, az egyes államok közötti viszonyt pedig egyfajta népszövetség": a háborús pusztítás eszközeit ugyanis elõbb-utóbb oly magas fokra fogják fejleszteni, hogy alkalmazásuk gyakorlatilag lehetetlenné válik. Kant - például Az örök békérõl ( Zum ewigen Frieden", 1795) címû mûvében - lehetségesnek tartja az ilyen utopisztikus állapotok felé való folyamatos elõrehaladást. (elte.hu) Kant mûvét Babits Mihály mûfordításában és tucatnyi jegyzetével kiegészítve adjuk közre.

Dettagli