Kés éjszaka volt Avárosok és falvak lakói már régen lepihentek, de a dombtetre épült obszervatórium hatalmas távcsöve még mindig makacsul az égboltra irányult. Vándory Sándor a csillagvizsgáló-intézet fiatal vezetje órák óta nem mozdult el a hatalmas refraktortól, és már négy óra felé járt az id, amikor nehéz sóhajjal hátrahanyatlott karosszékében és megdörzsölte fájó szemét. Sokáig ült némán, magába roskadva és többször végighúzta kezét magas, sápadt homlokán. Gondolatai az üstökös körül forogtak, melyet két nappal elbb fedezett fel az égbolton. Szabad szemmel még nem is lehetett látni, de a távcs elárulta valódi lényét és a számítások meggyzték a fiatal csillagászt arról, hogy ezúttal elkerülhetetlen az összeütközés Az üstökös még csak parányi világító pont volt az r végtelenjében, de lobogó uszálya baljóslatúan követte az égbolton"