Az utolsó csók F. Scott Fitzgerald transzcendens torténetei Fordította Ortutay Péter

Az unnepi dáridó hangja igazi édes muzsika volt James Leonard, alias Jim fuleinek. Vadonatúj limuzinja miatt kicsit szégyenkezve haladt a voros sznyegen a tomeg sorfala mellett. Az arcok feszulten feléje fordultak, olyanok voltak, mint a kísértetek a reflektorok vakító fényében de egy perc múlva már senki sem tordott vele. Korábban bosszankodok, mert senki sem ismerte Hollywoodban, de most már egyáltalán nem bánta a figyelem hiányát.
Elsie Donohue, aki egy magas, szimpatikus, nyakigláb széplány volt, már várta elre lefoglalt asztalánál. Ha korábban sem volt sok esélyem nálad mondta , akkor most már biztosan semmi sincs, hogy ilyen nagy ember lettél. Félig meddig ezt szemrehányásnak szánta, de csak félig meddig.
Makacs egy ember vagy mondta a lány. Amikor elszor találkoztunk, a nem kívánatos személyek kozé soroltál. Miért? Kétségbeesett mozdulattal vetette hátra vállait, amikor Jim szeme egy kis kínai szépségre tévedt a szomszéd asztalnál. Már megint Csinglu Puput nézed, Csinglu Puput! Azok után, hogy már ot éve itt vagyok ebben a borzalmas városban

Dettagli