Az utolsó farkas

Az egykori filozófusnak egy berlini kocsma magyar pultosa a hallgatósága. A csapos hallgat, a torzsvendég beszél, tobbszor is szóba hozván, hogy "a nyelv... már nem alkalmas rá, hogy rogzíthetetlen tartalmaknak formául szolgáljon, nem szolgál tobbé, mert korbeért, bejárt minden elképzelhet tartományt, és elért oda, ahonnan indult, de végtelenul romlott alakban ért oda vissza", ám ez nem akadályozza meg abban, hogy káprázatos részletekbl osszeálló óriásmonológjában ne mesélje el újra és újra, kicsit mindig másképp és mégis ugyanúgy, hogy miért utazott el a spanyolországi Extremadura tartományába, és miért kezdte kutatni az utolsó farkas torténetét, s miként dobbent rá arra, hogy nem érvényes az egyes szám, mert csak utolsó farkasok és torténetek vannak. Krasznahorkai László katartikus elbeszélésének egyetlen mondata páratlan mvészi érzékenységgel mutat rá a civilizáció és a kornyezet katasztrofális osszefuggéseire, a természet fenségére és a gondolkodás tragikumára; az eredetileg 2009-ben írt, egyszerre ironikus és melankolikus szoveg így lesz napjainkban még aktuálisabb és még fontosabb.

Dettagli