Dr. Shahed Yousaf angol börtönorvos a szó szoros értelmében mindent látott már. Élete a folyamatos vészhelyzetekrl szól; túladagolás, agresszió, öngyilkosság számára mindennapos tapasztalat. Nem véletlen, hogy egyik kezét állandóan a pánikgomb felett tartja. A könyv mégis a humánum nevében íródott. Mert hiába foglalkozik csalókkal, szélhámosokkal, betörkkel és gyilkosokkal, Yousaf doktor számára k elssorban betegek, és csak másodsorban rabok. Ráadásul rabbá válni nem is olyan nehéz, elég akár egyetlen rossz döntés, és bárki a rácsok mögött találhatja magát hosszabb-rövidebb idre. Yousaf doktor a társadalom perifériájára szorult emberek gondozásának elkötelezettjeként szintén, együttérzéssel és sok humorral meséli el, milyen az orvosuknak lenni egy olyan rendszerben, amely krónikusan túlzsúfolt és drasztikusan alulfinanszírozott. És hogy mennyi erfeszítésébe kerül neki és munkatársainak, hogy mégis mködjön az egészségügyi ellátás. Elssorban nekik köszönhet, hogy idnként, még a legsötétebb helyzetben is felcsillan a remény. - Azt hiszem, ez jól ment - dobta fel Graham a labdát. - Sokkal rosszabbul nem mehetett volna - válaszoltam némileg meglepetten. - Ó, mindig lehet rosszabb - felelte Graham és Helly kórusban. - Volt orvosunk, akit fellöktek, kiütöttek, megpofoztak, leköptek. Az egyiket a saját billentyzetével vágták fejbe - magyarázta Graham. Vártam, hogy elmosolyodjon, és hozzátegye, hogy csak viccelt, de nem, igazat mondott. Tesztelte az elszántságomat. Vajon most összepakolok, és szólok, hogy kísérjenek a kapuhoz? Ma sem tudom, miért nem így reagáltam."