Bezetés a paradicsomba

Dobray Sarolta szociografikus pontosságú történetei a mai Magyarország legkiszolgáltatottabb embereirl mesélnek, tudósítanak halálosan pontosan, mély empátiával és szeretettel. Nem a kívülálló író hajol itt le, hogy történetekké stilizálja a szenvedést: a felelsségteljes írástudó figyel és rögzít. A nyugtalan írástudó hagy nyomot a korról, amelyben élünk. Pillanatfelvételeket készít, mindig a megfelel szögbl, a megfelel képkivágással. Pontosan tudja, hogy nem létezik mi és k, hogy az k is mi vagyunk, hogy nincs kétféle Magyarország, nincs biztonság és béke ott, ahol emberek magukra hagyatva tengdnek. Hogy irántuk igenis mindnyájan, egyenként felelsséggel tartozunk. Galgóczi Erzsébet, Csalog Zsolt és Tar Sándor nyomdokain járva a nélkülözésben is megmutatkozó emberséget, a méltóság elpusztíthatatlan vágyát örökíti meg. Érezzük a dohos falak, az áporodott ruhák szagát, és magunk eltt látjuk a fényüket vesztett tekintetekben megcsillanó végs reményt is: igen, van még, aki figyel. Van, akinek még fontos e darabra hullott életek minden törmeléke."Tóth Krisztina író, költ, mfordítóOtt semmi szemét nem volt. Mondták is, hogy ilyen tiszta csövestanyát még életükben nem láttak soha. Asztalunk volt a szabadban meg egy igazi franciaágy. Az volt a terasz. Meg egy szánkó, arra rákötöztünk egy szivacsbelet, és hopp, meglett a fejedelmi trónus. Jöttek hozzánk a környez lakók diskurálni, akkora volt a kényelem. Ha úgy döntöttünk, hogy unatkozunk, nekiálltunk kártyázni. Ha azt is meguntuk, célba lttünk. Kacagtunk, mint az eszelsök, az avar kavargott körülöttünk. Az asszonytárs fzött, mögötte a rádió duruzsolt az elment elemmel, a fény meg jött a gyertyával. A kályha széjjelontotta a meleget, hiába húzott kinn a mínusz tízes cúg.Szabadok voltunk a végtelenségig.

Dettagli