Kozvetlen, konnyed, egészséges humortól csillogó konyve, ez a népszer útleírás elvezet bennunket kilátó pontokra, ahonnan perspektívák nyílnak - mélybe és magasba egyaránt. Mert az afrikai léleknek is meg vannak a maga emberi mélységei - gigantikus erk szunnyadoznak benne, amelyek egyaránt ragadhatják jó vagy rossz felé." Torday folismerte ezeket az erket. Intelme, amellyel a nyomdokaiba lép utazókhoz fordul konyvében, hogy miképp bánjanak Afrika primitív népével, bolcs és emberséges. Alapgondolata: bánj úgy a feketével, ahogy szeretnéd, hogy k bánjanak teveled. A feketék" - írja sokkal inkább kovetik ezt a keresztény tanítást, mint a legtobb keresztény a mi világrészunkben." - Úgy látszik, Afrikában ma is igaz még ez a torténet. Emlékezzunk csak a megkapó jelenetre, amikor bambala barátai búcsút intenek a távolodó kongói gzoson hazájába visszatér utazónak. (Halász Gyula) Mai szemmel nézve ezeket az írásokat, persze mást látunk: a természet és a kornyezet amolyan díszes háttér csupán, hiszen Torday is szemrebbenés nélkul oldosi le a vadállatokat - ha szukségét látja. Mégis, etnográfiai megfigyelései, a négerek szokásai, perg stílusa és ma is élvezhet humora kellemes olvasmánnyá teszik mvét.