Bouvard és Pécuchet

Gustave Flaubert utolsó regénye a Bouvard és Pécuchet 1881-ben, az író halála után jelent meg; gondolati fogadtatású m, karaktere szerint szinte egyedüli az életmben, valójában csak egy cselekményvázlattal befejezett munka. A 47 éves hsök közül a kövér Bouvard "világéletében lovakra vágyott, fogatokra, híres burgundi pincék boraira, kedves, meleg nkre egy ragyogó lakásban". Pécuchet a tökéletes filozófiai tudást áhítozta, a "leghatalmasabb problémát, mely a többit felöleli, egy perc alatt megoldja". Amikor örökség révén birtokukra visszavonulnak, egyiket sem érik el, mert unalmukban minden tudományágba belekontárkodnak és ostobaságukban mindenbl kiábrándulnak. A hagyomány szerint az író ezerötszáz szakkönyvet tanulmányozott át abból a szempontból, hogy hsei a bennük foglalt tudásanyagot jellemük következtében hogyan ferdíthetik el. Ahogyan a Bovaryné a romantika érzelmeivel, az Érzelmek iskolája a romantika értelmi túlzásaival számol el, száll velük szembe, úgy a Bouvard és Pécuchet a század tudományimádatát teszi kérdésessé. A nagy illúziókkal való szembesülés és kiábrándulás regénye. (Legeza Ilona) Flaubert remekmvét az eredetihez méltó, ugyancsak remekm fordításban, Tóth Árpád tolmácsolásában adjuk közre. (a Kiadó)

Dettagli