Cipt kaptam és más híres elbeszélések

Hét híres Fitzgerald-novellával ismerkedhet ezeken az oldalakon az olvasó. Mindegyik olyan kérdéseket vet fel és boncolgat, melyek szinte mindegyik nagy Fitzgerald-mben felvetdnek kozponti témaként, vagy mellékszálként, és meghúzódnak ott valahol a sorok kozott. A Cipt kaptam például egy olyan kérdésre keresi a választ (amit végul mégsem kap meg az olvasó), hogy mi is az igazi profi titka a mvészetben, legyen az tánc, színház, avagy irodalom. De valahogy válasz nincs. Vagy talán igen, de nem az, amit várunk, ill. szeretnénk. Vajon azért, mert elszor is, nincs ilyen titok, és másodszor, az a kérdés, hogy ki is az igazi profi, eldontetlen marad?
Két további elbeszélésben (Az elfuserált évtized, Az alkoholbeteg) a kozponti téma az alkohol, annak bomlasztó, romboló hatása. Tulajdonképpen az egyik kozponti téma az Éj szelíd trónján cím nagyregényben is ugyanez. Nem véletlenul, mert mint tudjuk, Fitzgeraldnak is komoly problémái voltak vele, és megszabadulni tle csak egy évvel a halála eltt sikerult. Mondjuk azt, hogy késn? A Nemcsak egy ház, A nászmenet és a tobbi elbeszélés kozponti témája pedig ugyanaz, ami A nagy Gatsby-é: a boldogságkeresés. Vagyis azt mondja el, hogy hiába tortetunk elre, és igyekszunk gzervel minél elrébb jutni, gylolni vagy szeretni, az eredmény változatlan: ha nem is kerulunk vissza mindig a múltba, st, biztos, hogy nem, de azzal, amit a múltban hagytunk, amit akkor elkovettunk, bizony szembe kell nézni, és vele egyutt kell élni most és mindorokké.
Az értéke ezeknek az elbeszéléséknek semmiképpen sem az, hogy valamilyen erkolcsi tanulsággal kíván nekunk szolgálni, hanem az, hogy megismerjuk általuk az emberi kuzdés és szenvedés mechanizmusát, a problémákat, a nehézségeket, melyekkel egy ember az életben lépten-nyomon szembekerul akár tetszik neki, vagy sem. És jól látjuk azt a kort is, az uvolt húszas éveket, a dzsesszkorszakot, az amerikai fellendulést, majd a depressziót, szinte kézzel foghatóan és tapinthatóan, melyben akkor élt, orult, szomorkodott, dolgozott vagy nem dolgozott, és kuzdott. Majd rádobbennunk, hogy az ember, legyen bár gazdag vagy szegény, sajnos vagy szerencsére, akkor, vagy most, száz évvel késbb, de facto semmit sem változott. És ez az ember tragédiája. De mikozben olvasunk s ez sem utolsó szempont - nagyon jól szórakozunk.
Ortutay Péter

Dettagli