Az új versek minden sora ars poétikával mélyen átitatott társadalmi bírálat is, melyben az író számon kér, vallatt, kérdéseket fogalmaz meg. Ahogy fogalmaz: ,,radikális kérdjeleket" kellene hasítani az önmagát manipuláló, kétszín, és velejéig groteszk világba. Ugyanakkor nem fukarkodik akkor, amikor szinte zsigerileg lebontja a lehet legapróbb részletekig saját bens lírai énjét kezdve az emlékezés láncolatától egészen a felntti életforma összetett, ügyes-bajos dolgáig. A burok, tartós magány-tudat, és makacskodni vágyó hiány, akár valami bens kényszer, vagy felelsségérzet átlüktet sorain. Elemi, önmarcangoló indulatok, cinikus öniróniával fszerezett hallatszanak a versek mélyeirl. E mostani kötet közel három év anyagát igyekszik méltó módon összefogni. továbbra is gazdagítva a lírai termésanyagot.