Aztán visszamegy az ember a kabátjáért, a fehérnemkért, a kedvenc bögréjéért, amit mind csak azért "felejtett" ott, hogy biztosan legyen még egy találkozás, még egy kávé, még egy cigaretta és a küszöbrl visszanézve a fregolira lógatott arcát nézi, zsebében a másiké. De most mégis mit kezdjen ezzel? Találkozások, kimerevített pillanatok, barátságok, kis életek, nagy halálok, ahol az eleje ott a vége. Ilyen és ehhez hasonló hangulatú versek. Öt téma (csak mert ez a kedvenc számom). Kenyeres Lilla, tapolcai születés, amúgy pszichológus, de ennek pozitív hatásaira utaló jelek jelen kötet komplementer halmazának részét képezik. Tizennégy éves korában (ettl fogva ír, de nem ezért) kitiltották egy alternatív jógaóráról , mert azt feltételezte, hogy az éppen köhög oktatónak a torkán akadt a kundalinije (ennek hangot is adott). Ezt azóta is nagyon bánja. Legszebb magyar szónak a kupakot tartja.